|
Még 3 és fél Óra
3. rész
Még 3 és fél Óra
Kopogtak az ajtón.
- Az ajtó nyitva, jöjjön be.
Nyílt az ajtó, egy 17 év körüli szürke hajú lány lépett be, becsukva maga után az ajtót. Kezében nem igazán nőies aktatáska. Eclips nem túlzott érdeklődéssel figyelte, ahogy a lány leteszi és kinyitja a táskát.
- Sajnálom, hogy nem tudtam előbb közvetíteni a híreket, de még a saját Irodámnak is meg kellett írnom a jelentésem – mondta, közben egy dokumentumot véve elő táskájából.
Eclips rövid olvasgatás után aggodalmat és undort egyszerre kifejező arccal tette le.
- Ha ez az, amire gondolok…
- Ebből még háború is lehet.
Eclips és Ash még egy sokat mondó pillantást váltottak egymással.
- Köszönöm, Ash kisasszony.
- Nincs mit, asszonyom, csak a munkámat végeztem.
Ash becsukta a táskát és kisétált az ajtón. Az ajtó halkan kattant, de Eclips meg se hallotta, mélyen gondolataiba merülve nézett ki az ablakon a békés és csendes városra. Bele se mert gondolni milyen károkat okozna még egy bolygóközi háború.
„Ég még azt se tudjuk, ki állhat a háttérben” – Eclips megpróbálta rendezni a gondolatait – „muszáj lesz csinálni valamit, sürgősen, vagy megismétlődik mindaz a szörnyűség, ami 137 és 139 között történt. Nem akarok egy emberemet se elveszíteni mások hatalomvágya miatt, még egyszer nem…”
- Hát ez nem egy szokásos bevásárlás volt – mondta Dee miközben kikászálódott a zuhanyfülkéből, és magára csavart egy törölközőt.
- Hát az biztos – mondta mosolyogva Dust, miközben még egy utolsó elkeseredett próbálkozást tett a vérfolt eltávolítására ingjéből – na, ennek annyi, mehet a szemétbe.
Dust levette az ingjét és egy fájdalmas mozdulattal a szemetesbe dobta. Dee éppen becsatolta a melltartóját amikor Dust félmeztelenül belépett a szobába. Mindketten alaposan elcsodálkoztak egymás testi adottságain, de csak egy pillanatig. Dust odament a szekrényhez és elkezdett egy másik inget keresni, de fejébe rögtön beférkőzött a gondolat:
„Ruhában kisebbnek tűnhet, de Dee nem „kispályás”, ahogy mások emlegették” – Dust arca önkéntelen vigyorra rándult.
Dee tovább szárította a haját, de akarva, akaratlanul is mind-mind Dust felé pillantott, és minden pillantással jobban tetszett neki a fiú. Nem csak a külseje, persze azon se volt semmi kivetni való, de a kedvessége és megértése, amit a hazafele úton meg mutatott. Dee annyira elmerült a gondolataiban hogy észre se vette, hogy fél perce ugyan ott szárítja a haját, s mivel Dee egy kicsit türelmetlen volt a legmagasabb hőfokra állította a hajszárítót. Fájdalmasan feljajdult és odébb tűrte a forró hajtincset. Már éppen folytatta volna a hajszárítást amikor Dust lépett oda mellé félig begombolt ingben és se szó se beszéd puszit nyomott az arcára.
- Ezt mért kaptam? – kérdezte a lány egy kicsit meglepődve.
- Mert olyan szépeket mondtál rólam – érzelgett a fiú.
- De hisz nem mondtam semmit – mondta Dee még jobban meglepődve.
- Pedig az előbb taglaltad, hogy milyen kedves vagyok és… - mondta a fiú, aki már szintén meg volt lepődve.
- De hisz… - kezdte a lány elhaló hangon – azokat csak gondoltam.
Mindkettejüknek elkerekedett a szeme majd Dee közelebb hajolt Dust arcához.
- Oh, te kis huncut mért nem mondtad, hogy telepatikus képességeid vannak? – kérdezte a lány huncut mosollyal.
- Mert nem is tudtam, hogy… - Dust már nem tudta befejezni a mondatot, mert Dee kis piros ajkai már rátapadtak az övéire.
Dust átengedte magát az érzésnek, és ellazult. Ennek következtében a nyomás hatására hanyatt dőlt az ágyon. Bár elvesztették a kontaktost, Dee egy pillanatnyi szünet se hagyott a fiúnak, újra rávetette magát és újra ráakaszkodott a fiú szájára. Dust felismervén, hogy az égvilágon semmit se tud tenni szorosan átkarolta a lányt.
Eclair és Lumier a folyosón sétáltak a lakosztályuk felé mikor Eclair észrevette, hogy Dust és nővére közös lakosztályának ajtaja résnyire nyitva van. Általános kíváncsiságától vezérelve bekukkantott az ajtórésen, pont az ágyra látott ahol csak két hempergődző alakot látott. Hirtelen felismerte őket és elállt a lélegzete. Hirtelen a Dee az ajtó felél fordult észrevéve a leselkedőt és ujja egyetlen finom mozdulatával jelezte Dust-nak, aki lezser kézlendítéssel és telekinetikus energiájával bevágta az ajtót Eclair orra előtt. Mivel Eclair még mindig nem tért magához a becsapódó ajtó jól orrba vágta. Ec az orrát tapogatva indult szobája felé még mindig tágra nyílt szemekkel. Egy pillatatig még elrévedt majd összeszedte magát és benyitott a lakosztályára. Lumier éppen kétségbeesetten próbálta kinyitni az egyik 2012-es Bordeux-i vörös „szőlőlevét”. Eclair bement a konyhába és töltött magának egy pohár vizet, közben Lumier-nek sikerült megszabadulni a dugótól és kitöltenie egy pohár „szőlőlevet”, ő is kisétált a konyhába, hogy megkérdezze Eclair-t, hogy miért maradt le. Amikor benézett a konyhaajtón, felvonta a szemöldökét enyhe csodálkozása kifejezése végett mivel Eclair ahelyett, hogy megitta volna, a fejére öntötte a pohár tartalmát.
- Mi a baj, Ec? – kérdezte Lumier kislányos érdeklődéssel.
- Semmi különös, csak amikor a folyosón sétáltunk észrevettem, hogy az újak ajtaja nyitva van. Gondoltam megnézem, mit csinál… - itt jelentőségteljesen felnézett – benézek és az első, amit megláttam, hogy ő és Dee vadul smárolnak.
- Az eligazításon is megmutatta, hogy sokat tud, főleg amikor a bemutatáson lefoglalta Viola-t – Lumi belekortyolt a „szőlőlébe”, majd folytatta – de hogy valaki ilyen gyorsan el tudja nyerni Tweedledee kegyeit, és ilyen könnyen… Ez a fiú többre képes, mint azt bármelyikünk is gondolta volna.
- Azt meghiszem – mondta Eclair egy huncut mosollyal – látnod kellett volna, ahogy egymáson hemperegnek.
- Oh, kérlek, egy hölgynek sokkal illedelmesebbnek kell lennie! – mondta Lumier a szokásos fejmozdulat kíséretében.
Kopogtak az ajtón.
- Bújj be! – kiáltott ki Eclair.
Nyílt az ajtó és egy szürke kosztümös lány lépett be az ajtón
- Sziasztok – köszönt Ash egy széles mosollyal – nem láttátok az öcsém? A lakosztály be van zárva, és sehol máshol nem találom.
Eclair arca elvörösödött majd még vörösebb lett. Lumier szája elé tette az öklét és halkan kuncogni kezdett. Eclair nem bírta tovább és hangos röhögésben tört ki.
- Mi nevettek ennyire? – kérdezte Ash zavarodottan.
Lumier odalépett hozzá és suttogott egy pár mondatot a fülébe, miközben Eclair egyre hisztérikusabban röhögött. Miután Lumi végzett mondanivalójával Ash fülig elpirult.
- Hát… köszönöm… - mondta Ash és egyszerűen eltűnt.
Ash az egyik folyosón jelent meg, s rögtön elindult. Lehajtott fejjel, mélyen a gondolataiba merülve sétált, amikor váratlanul beleütközött valakibe. Az ütközés elég váratlanul érte ezért kibillent az egyensúlyából és elesett. A másik fél is elbotlott és ő is a földre esett. Ash a homlokát tapogatva fölnézett. Először csak lógó fekete fürtöket látott aztán rájött, hogy Tweedledum-ba ütközött.
Mindketten felálltak és szinte egyszerre kértek bocsánatot a másiktól. Ash leporolta magát, mikor észrevette, hogy elejtette a táskáját. Dum-mal egyszerre hajolt le érte ennek az lett az eredménye, hogy alaposan összefejeltek és megint elestek. Ash megint a homlokát tapogatta majd felszabadultan elkezdett nevetni. Dum először csodálkozott majd őt is magával ragadta a lány felszabadult csengő kacagása. Ő is elkezdett nevetni, és csak vettek, amíg egy nagy sóhajjal abba nem hagyták. Nagy nehezen felkászálódtak és Ash-nek még a táskáját is sikerült felvennie. A lány ismét leporolta a kosztümjét és már indult is volna, amikor egy táskás alak rohant el mellettük. Mindketten csodálkozva néztek utána majd eltűnt a folyosó végén. Abban a pillanatban a folyosó másik végéről kiáltozások hangzottak föl és két őr rohant a csodálkozók felé kiabálva. Ash és Dum jelentőségteljesen egymásra néztek majd ők is elkezdtek rohanni. A rejtélyes alak befordult egy sarkon és tovafutott. Ash és Dum is fordult, Dum kívül Ash belül. A kanyarodás pillanatában Ash magas sarkú cipője megadta magát és kitört a sarka. Ash meglepődött amikor „kicsúszott a talaj a lába alól”. Dum kinyújtotta a karját és ölbe kapta az eleső lányt. Ash óvatosan felhúzta magát, hogy ne akadályozza Dum-ot a futásban, és forró puszit nyomott az arcára. Dum elvörösödött és egy érzelmes pillantást vetett a lányra majd újult erővel futott tovább.
„Szeret, és tudja, hogy tudom, hogy szeret” – gondolta a lány és lehunyta a szemét – „és azt is tudja, hogy szertetem.”
Egy forró, sós, de mégis kellemes könnycsepp csordult ki a lány szeméből és folyt le az arcán. Dum is észrevette, de nem szólt egy szót sem. Csak egy pillanatra lehunyta a szemét és elgondolkozott a jövőjén.
A rejtélyes alak befutott egy félig nyitott ajtón egy szobába. Majd becsukta az ajtót maga után, ezzel tévesen azt gondolva, hogy megúszta a dolgot. Minden átmenet nélkül az összes redőny leereszkedett és a szobában vaksötét lett. Az alak idegesen körbenézett, majd ijedtében vagy fél métert ugrott hátra. Az szoba másik felében az ágy környékén egy zöld szempár izzott fel démonian. Az férfi tarkóján egy jéghideg izzadságcsepp gördült le és folyt be a pólójába. Hirtelen egy vékony, de annál erősebb kéz ragadta meg hátulról és dobta a szoba másik felébe. A férfi visszanézett és ijedtében felkúszott a falra abban a sarokban ahol ált egy vörösesbarna szempár nézett rá.
- Rossz szobát választottál öreg… - mondta a zöld szempár mély férfias hangon, és meglendítette az öklét.
A férfi kicsit sajgó arccal ébredt fel. Még lecsukott szemmel arra gondolt, hogy ez csak egy álom volt és most be kell teljesíteni a küldetését és robbantania kell a G.O.T.T. központi épületében. Amikor kinyitotta a szemét majdnem elharapta a nyelvét ijedtében. Körülbelül másfél centire az arcától egy 16 év körüli lány arcát látta. Hosszú fekete haja, vörösesbarna szemei, formás, kerek orra és kis piros szája volt. A lány egy kis ideig fürkészte a férfi, majd behunyt szemmel elmosolyodott, és a mosolyával teljesen ellentmondó jéghideg hangon:
- Rossz napot választottál a robbantgatásra… - majd felállt és elsétált.
A férfi akkor vette észre, hogy nem tud mozogni és még a szája is fel van peckelve. Kétségbeesetten elkezdett tekergőzni és vinnyogni. Pár perc múlva befutottak a biztonságiak és elszállították a foglyot.
Dum és Ash is befutott, éppen mikor Dee kezdte elengedni magát, és megint összetapadt Dust-al. Dum benyitott az ajtón ölében Dust nővérével, éppen mikor Dee hanyatt dőlt az ágyon. Dum annyira elcsodálkozott, hogy majdnem elejtette Ash-t, majd mindenki meglepetésére egyszerűen kihátrált a szobából, Ash-sal a karjaiban. A lány kihámozta magát Dum karjaiból és lerúgta cipőit, amik a folyosó szemközti falába álltak bele. A lány visszafordult a fiúhoz, majd lábujjhegyre állt mivel Dum majdnem egy fejjel magasabb volt a lánynál. Dum minkét kezével megfogta a lány arcát és ezt mondta:
- Te is tudod, én is tudom – majd finoman megcsókolta.
A lány lehunyta a szemeit és elengedte magát és akarva vagy akaratlanul, de bal lábát lassan felemelte.
Dust és Dee egymásba karolva lépett ki a szobából, éppen mikor Ash lábat váltott. Dum és Ash hirtelen elszakadtak egymástól és zavartan kezdtek mentegetőzni.
- Semmi szükség a mentegetőzésre – mondta Dee és gyengéden megcsókolta az őt átkaroló Dust-ot.
- Mint a tündérmesékben – szólalt meg Eclair akit eddig senki nem vett észre – két testvérpárt összehozta a sors. Mit szóltok egy kis kiruccanáshoz, elvégre is még maradt 3 óránk.
- Semmi akadálya, de lehetőleg ne plázába menjünk – Mondta Dust egy széles vigyor kíséretében.
- Tudok egy nyugis helyet – mondta Eclair és elindult a legközelebbi lift felé nyomában a két szerelmes párral – Fleur nevű kávéház közel a régi lakásomhoz. Van ott egy barátnőm Caprice, kedves lány. Tulajdonképpen csak azért hívják kávéháznak, mert nem túl nagy, de Caprice bármit el tud készíteni, azt hiszem.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
