Egy kis Kávé

Ismét öt alak lépett ki a G.O.T.T. központi épületéből, mint 3 órája. Csak azzal a különbséggel, hogy 4 belőlük két szerelmesen összekapaszkodó párt alkottak. Néhány percnyi séta után megérkeztek egy hangulatos kis utcába érkeztek Eclair még vezette őket egy rövid szakaszon majd mindannyian észrevették a jellegzetes táblácskát az ajtó fölött. Eclair kinyitotta az ajtót és belépett, a látvány egyáltalán nem a szokásos volt: feldőlt asztalok, törött székek, és üvegszilánkok mindenhol. A többiek is beléptek a nyomában majd csodálkozva néztek körül, majd Eclair-re néztek, aki fejmozdulattal nyugtázta a többiek feltételezését, hogy nagy a baj.

- Szóródjunk szét, úgy talán kideríthetjük mi történt – mondta Ash és gyengédet kihúzta kezét kedvese kezéből. Majd a kávézó egyik távolabbi sarkába és egy betört ablakot kezdett vizsgálni Dum a bárpult mögé sétált, Dust lehajolt és egy széklábat vett fel a földről. Eclair elkezdett gondolkozni azon mi történhetett. Dee körbenézett majd elindult a bárpult mellett egyenesen a raktár felé. A lány óvatosan lenyomta a kilincset is résnyire nyitotta az ajtót és bekukucskált. A sejtése beigazolódott amint benézett egy lányt látott egy székhez kötözve. Előtte két nem túl kedvesnek tűnő alak állt. Dee halkan visszacsukta az ajtót és odasétált Eclair-hez és egy széles kézmozdulattal odahívta a többieket is, majd fojtott hangon elmagyarázta mit látott.

- Neeeeeeeem tudom – hallatszott hirtelen egy hisztérikus sikítás.

- Úgy látszik nincs sok időnk – mondta Dust és mindig oldalán lógó pisztolytáskából előkapott egy Desert-et és hátrahúzta a szánt, hogy megnézze van-e benne töltény – lepuffantom őket és le van a gond…

- Meghülyültél?! – emelte fel Ash a hangját idegesen – nem lövöldözhetsz összevissza. Moderáld már magad.

- Jól van, jól van… - mondta Dust egy megadó vállrándítással, és eltette a pisztolyt – akkor mond, neked mi a zseniális terved, nővérkém?

- Nagyon egyszerű, talán neked se lesz túl bonyolult, egyszerűen bemegyek és kihozom – mondta a lány nemes egyszerűséggel – kell valaki, aki eltereli a bent lévők figyelmét.

- Majd én - mondta Dust és elindult az ajtó felé – nyugi nem fogok lövöldözni.

Majd hirtelen gondolattal átölelte nővérét. Ash nagyon meglepődött, de amint Dust a fülébe súgta, hogy bármi történjék mindig is nővéreként fogja szeretni, ő is megenyhült és viszonozta az ölelést. Dust engedte el először nővérét majd Ash is egy erősebb szorítás után elengedte öccsét. Dust odasétált az ajtóhoz és felvette álcáját és benyitott a raktárba. A két alak és Caprice egyszerre kapta föl a fejét és nézett az ajtóra, de semmit se vettek észre. Dust körülnézett és rögtön észrevette, hogy nem csak a lány az egyetlen túsz. Átosont a másik helyiségbe és körbenézett: néhány túsz a fal mellett állt tarkóra tett kézzel néhány a földön ült hátrakötött kézzel. A túszoktól egy másfél méterre két felfegyverzett ember állt, fegyverüket a túszokra szegezve. Dust körülnézett majd enyhén koncentrált.

„Itt van két túszejtő, mit csináljak velük?” – hangzott fel Dust hangja Ash agyában.

Ash először nem értette mi történik majd egy tudat alatti hang rögtön tudatta vele a helyzetet.

„Hatástalanítsd őket, de élve kellenek…” – üzente Ash.

Dust finoman kicsúsztatott egy vékony pengéjű kést a pisztolytáskája mellől.

„Szóval humánusan intézzem…” – Dust lassan odasétált a közelebbi őr háta mögé. A pengét finoman nekiillesztette az őr tarkójának. És ahelyett hogy brutálisan átszúrta volna csak egy apró bemetszést ejtett a harmadik és a negyedik csigolyája között. Az őr halk nyikkanással esett össze, mire a másik rögtön odafordult, amiért jutalmul egy öklöt kapott az arcába. A második őr elájult az első nyaktól lefele lebénult. Dust ahelyett hogy a túszokat kezdte volna el kiszabadítani ismét álcázta magát és várt. Alig pár másodpercet kellett várakozni a lebénult őr rögtön elkezdett kiáltozni. Az egyik önjelölt vallató benézett és észrevette a földön fekvőket. A másik is jött rögtön utána. Ez volt Dust végszava, rögtön küldte az üzenetet nővérének, aki egy gyors térugrással ott termett a megkötözött Caprice mellett és mielőtt a meglepődött lány megnyikkanhatott volna Ash a szájára tapasztotta a kezét és „kiteleportált” vele. Majd egyedül visszament és halálos nyugalommal leült a székre. Az egyik rosszfiú visszanézett és meglátott egy elegánsan befont szürkehajú lányt, aki finom mosollyal nézett vissza rá.

A rosszfiú odarohant a lányhoz, aki egy könnyed kézmozdulattal távoltartottal magától.

- Ki vagy te?! – üvöltötte a túszejtő tajtékzó dühvel.

- Nem lényeges – mondta Ash hátborzongatóan hűvös hangon.

- Mi vagy te?! Talán egy nyomorult G.O.T.T. kreálmány ?!

- Igen, ha úgy nézzük – mondta Ash még az előzőnél is hidegebb hangon – ha nem nagy kérés, elmondanád miért ejtettél túszokat? Talán a Nouvempire-nek?

Miről beszélsz, te szajha, én nem dolgozom senkinek!!!

Biztos? – Ash egy szempillantás alatt a férfi mögött termett, és halkan szinte hallhatatlanul súgta a fülébe.

A férfi falfehér lett és „gyorsan” megfordult, hogy megüsse a lányt, aki már nem volt sehol. Ash a férfi elsuhanó karja mellett jelent meg és alkatához képest hihetetlen erővel megragadta azt, majd minden figyelmeztetés nélkül eltörte azt. Dust kezében a másik ájult férfival igen elcsodálkozott nővére erőszakosságán. Ash kegyetlenül kirúgta a kezét markolászó férfi lábát és a másik lábával a falhoz rúgta a nyöszörgő embert.

Még egyszer, utoljára megkérdezem. Kinek dolgoztok? – és hogy nyomatékosítsa szavait megragadta a férfi ingjének gallérját és felemelte a falnak nyomva. Dust odarohant nővéréhez, de az a mellkasának nyomva visszatartotta.

- Ebbe ne avatkozz bele, kérlek ne! – mondta a lány nyugodtan, majd finoman ellökte az fiút, majd újra a falnak szegetett férfi felé fordult – Mond el. A te érdeked is.

Majd a kezét, amellyel öccsét tartotta vissza, ökölbe szorítva egy mély lyukat ütött a férfi feje mellett a falba.

- Nem tudom! Egy fekete ruhás alak jött oda hozzám a minap és egy üzletet ajánlott. Másfél millió kreditet kézpénzben. Ha elintézek egy Eclair nevű lányt. Megtudtuk hol lakik és elmentünk a lakására, de nem találtunk mást csak egy cetlit az ajtón, hogy ideiglenesen elköltözött. Így hát elkezdtünk egy kicsit szaglászni, és megtudtuk, hogy van itt egy barátnője, aki talán tudhatja hova költözött. Ennyit tudok mondani. – mondta szinte sírós hangon – annyit mondott még hogy vigyünk neki bizonyítékot Eclair haláláról.

Hova kell vinnetek a bizonyítékot? – kérdezte Ash még mindig jég hideg hangon.

Nem tudom – mondta a férfi és lehunyta a szemét.

Hova?! – kérdezte a lány emeltebb hangon és az előzőnél is erősebben ütött a falba, úgy hogy keze már szinte a másik helyiségben volt.

Azt mondta, hogy egy csomagban hagyjam az erdő mellett a város 3. kijáratnál – nyöszörgött a férfi – ennyit mondott. Kérem, ne bántson, könyörgök!

Ash lassan leengedte a férfit a földre, aki a törött karját fájlalta. Ash lehajolt és minden erőfeszítés nélkül begyógyította a törést. A férfi meglepetten nézett föl.

- Csak, hogy ne hivatkozhass hatósági erőszakra – mondta a lány minden érzelem nélkül és elfordult.

- Kérlek, engedd el a többi túszt – mondta Ash és rátette az öccse vállára, majd a következőket már gondolatban mondta – „nyugodj meg nem magam miatt voltam ilyen kegyetlen. Eclips majd mindent elmond.”

„Rendben nővérkém, remélem, igazad van.” – üzente vissza Dust nem enyhe kétségek között.