Az A szektor börtöncelláinak ajtaja robbanásszerűen vágódott ki, a berendezés pedig romokban hevert a folyósón.

-Minden egységet az A 12-es szektorba, ellenséges behatolás! -a riasztás kissé későn érkezett. Alv szokásos őrjáratát végezte, amikor a hajó hatalmas megrászkódása miatt a földön találta magát. -Kezdődik. -mormolta. Második napja volt a hajón. -Ekkor rohant el mellette egy osztag, csak egy ember maradt el, hogy felsegítse őt. Felnézett, és a parancsnokot látta: Moore-t. A pasas vigyorogva szemlélte.-Jól van?

-Persze. -Alv -illetve Alicia. Elrohanhatott volna a tűzharc felé, de habozott. Ha most elrohan a biztosítók ellen, ő maga nem tud beépülni. Viszont ha a főnöke emiatt ráuszítja az embereket, ahelyett, hogy azok a valódi célponttal hadakoznának....-a parancsnok elvigyorodott.:

-Félti a bőrét, Miss?

-Nem, csak... -nem tudta, mit mondjon.

-Hm. Gondolom, nem szívleli a munkáját. -Néhány lövés suhant el mellettünk.

-Egyáltalán nem-mondta Alv az igazságnak megfelelően.

-Felajánlhatok egy jövedelmezőbbet, -persze bizonyos kereteken bellül.... -mérte végig Moore. A hajó megremegett, majd robbanások sorozata hallatszott...

-Elnézést.... parancsnok, ez most nem a legmegfelelőbb idő....-(viszont nem rohanhatsz el a tűzharcba, Alv! )-gondolta. Mégis, mit tegyen?

-Nyugodjon meg, azok a balfékek elintézik az őröket. -Tom alkalmazottja szemébe nézett.-Maga nem úgy néz ki, mint aki egy börtönszállítón poshadna élete végéig. Maga is a fogjokat jött kiszabadítani? Bocs, de mi már elintéztük. A biztosítóim simán elintézik az embereket, kezükbe adtam a hajó összes fegyverét.

Alvban kezdett újjáéledni a remény. Ezek szerint véletlenül pont megtalálta a legfelelőbb embert. Nem volt más választása- ha jól hazudik, bent van. -Nos, tudja, csak azért vagyok itt, hogy megfigyeljem, milyen módszerekkel dolgoznak az emberei....-Tom szemében félelmetes fény villant.- Ne aggódjon, nem vagyok kém. Van egy megbízóm, aki, talán egy-két szívességet kérne önöktől.... Bajban van, és lehet, hogy önök által kimászik belőle.

-Jó.. . Jöjjön, Ms...

-....Brown.

-...Brown, akkor elviszem a hajómmal.-A börtönszállító megint megrázkódott.- A többit ráérünk később megtárgyalni. -A parancsnok megint szemtelenül vigyorogni kezdett. A kommunikátorán keresztül kódokat kezdett mondani, azokra pedig ugyanolyan válaszok érkeztek. Ezek után karon ragadta Alvot, és futásnak eredtek.  A folyosók közü néhány, mire odaértek, beomlott, így kerülőutakon kellett menniük. Bal.... Bal... Jobb... Egyenesen.... A következő sarkon Alvot nem egy folyosó várta, vagy a hajó- hanem két pisztoly, amely pontosan a fejének volt szegezve. Villámgyorsan elkapta a közelebb lévő embert, a  pisztolyt tartó karját kicsavarta, az embert pedig élő pajzsként tartotta maga előtt. A fegyverrel az előtte álló másik emberre lőtt. Egyszer, kétszer, háromszor. A másiknak lendületből eltörte a nyakát. Tom nem szólt semmit, csak felvonta a szemöldökét. Amikor pedig megszólalt, nem tűnt idegesnek: -Elismerem, hogy kellene hozzánk egy-két ilyen reflexekkel megáldott ember, de ezek az én embereim... voltak.

-Viszont ha nem azok lettek volna, már nem élnénk. -Alv leeresztette a fegyvert.

-Végül is, kit érdekelnek? A tűzharc sokmindent megmagyaráz. -Arcán újra a (megszokott?) vigyor terült szét. -A létszám meg úgyis folyton változik.

A távolban ordítások és lövések hangja dörrent. A parancsnok megragadta Alv karját:

-Jöjjön!

Az a két suhanó, amivel menekülni kényszerültek, kicsi volt, de gyors. A hangárban 10-12 ember őrködött, a parancsnok emberei.Az első fegyenc, akit szöktettek, már bennt volt az egyik hajóban-a többiek fennakadtak a C21-es szektorban, mert egy akkor érkező osztagba futottak bele. Tom Alvot beültette az egyik suhanóba, és a másodtisztet kérdezte ki:

-Hol járnak a célszemélyek?

-Most beszéltünk velük kommunikátoron, uram. Lenn vannak a D5-ben. -A hangár mindig a D1-es szektort jelentette. A foglyok tehát az alsó szint túlsó végén voltak.

-Ellenőrizted a járműveket?

-Tökéletesek. Senki se nyúlhatott hozzájuk, végig itt voltunk.

-Szálljanak be az emberek. Hol vannak már azok a hülyék? Komolyan, itthagyom őket, ha nem sietnek.

-A D2-ben vannak.....

-Azonnal szálljon be mindenki.... Vagy várj csak.... Három ember menjen a hangár ajtajához, hogy fedezzék a csapatokat-Tom végignézett a temérdek hullán. A biztosítók támadásának több szinten kellett összehangoltnak lennie, ettől voltak olyan sikeresek. A hangár elfoglalásához viszonylag kevés, de képzett embernek kellett a nagy létszámú őrséggel  harcolnia. -Nem kellett volna annyi golyót pazarolnotok....-irónikusan megcsóválta a fejét. Ebben a pillanatban indult be a lezárt ajtó, és lövések sorozatában futott be az egyik csapat. Alv a hajóból nem nagyon látta, mi történik ezután: a fegyenc beszállt a hajóba, helyet kapott a tucatnyi fegyveres őr, Tom beült középre, és a pilóta felszállt. Azt a képet látta még, hogy a másik suhanó őrsége tüzet nyit, és úgy fedezi a berohanókat a mögöttük jövő osztagoktól.... 

Akkor érezte meg, mennyire egyedül lesz. Csak reménykedett, hogy Dvergr talál egy hajót, és elslisszol, mielőtt még észreveszik felszállását.... És maga előtt látta társának arcát. Abban a pillanatban érezte, hogy önerejéből talán nem is lesz képes kimászni ebből a bajból, és nincsenek szövetségesei: annyira egyedül van, mint az esti hold, amelyet körülvesz a rengeteg csillag.... Mégis magányos marad örökké.