3. rész
Alv nem értette, hogy történhetett ez. Magára hagyta Dvergrt, és mi lett belőle?! Ezt nem bocsátja meg magának.
Ahogy biztosabb távolságba értek a suhanóval, a hajó felrobbant. Ezernyi darabra szakadt, remegett és vakító fénnyel robbant tovább a sok roncs. Dvergr! Alvnak gyöngyözött a homloka- ezt senki sem élhette túl.
-Szépet szólt! Mit használtatok? -ült ki Moore arcára a vad vigyor.
-Hát, néhány geobomba csak megteszi a hatását!
-Honnan szereztétek? -szólalt meg Alv. Kissé remegett a hangja bár igyekezett titkolni- normális esetben ostorként csattantak szavai.
-A pénz útján minden lehetséges. Rosszul van? -fintorodott el a pilóta. Alv motyogott valamit.
-Akkor halljuk a mesét, miért kell még valakit fuvaroznunk. Nos, parancsnok, hogy került ez ide? -jött egy hang valahonnan.
-Türelem. -Moore szemében kíváncsiság csillant. -Mindent meg fogunk tudni. Sose veszíts el egy esetleges ügyfelet. -
Az való igaz volt, hogy a suhanó szép szóval is túl volt zsúfolva. A parancsnok és a pilóta elöl ült a gépben, Mögöttük a 10-12 fős csapat, Alv és egy fegyenc nyomorgott. Szorosan összepréselődtek. Alvnak a nyakába köhögött egy fegyveres, kettő meg oldalról préselte be az ülésbe. Volt, akinek a földre kellett ülnie. Folytott hangú beszélgetéseket hallott, hiszen a hajón nem volt szabad hangos szót váltani, se mozgolódni. Fegyelemnek kellett lennie, míg ki csak ki nem értek a bázisra.
Hogy elterelje a figyelmét a kényelmetlenségeiről, félhangon megkérdezte a parancsnokot:
-Hová megyünk?
-Ms Brown, részese lehet egy összefoglaló megbeszélésnek. Magának még izgalmas is lesz. Ott majd a fejesek előtt is bemutatkozhat és elmondja mit akar, meg választ kap a kérdéseire. Egyébként, ki volt az a csaj magával?
-Hát... Nem tudok róla sokat. Egyszerűen hozzámcsapódott.
-Akkor vele se lesz több gondunk.-Erre a mondatra Alv szive majd kiugrott a helyéről. Hát igaz?! Bármennyire akart hinni az ellenkezőjében, nem tudott. Egyetlen egyet tudott biztosan: le fogja buktatni ezeket a mocskos söpredékeket, megbosszulja a társa halálát. Lehet, hogy Dvergr-et nem lehet visszahozni, de ezeket még utánaküldi.
__________________________________
A biztosítók alappontja a Medeián volt, Tom szerint "egy összekötő bázison a sok közül". Az egész hely a föld alá épült, s inkább hasonlított háborús bunkerhoz mint bázishoz.
Ahogy a suhanóról lelépett, azonnal fegyvert nyomott valaki az oldalába, de a parancsnok kezességet vállalt érte. A kifutóról egy lift vezetett le az igazi bázisra, onnan pedig a "fő összekötőhöz" vették az utat. Tom szerint azt a tisztséget életveszélyes volt betölteni és mindenkinek arra fájt a foga. Egyszerű- gondolta Alv- hiszen az összekötő zsebébe vándorol a vérdíj, a fegyverekre, élelemre, meg még ki tudja mire kapott pénz, amit könnyű elsikkasztani. És éppen ezért mindenki igyekszik eltávolítani, hogy a helyére ülhessen.
A főnököt Alv hatalmas, fegyveres izompacsirtának képzelte-annál jobban meglepődött, amikor Moore egy ápolt, jó külsejű, negyvenen túli férfihoz vezette. Fekete, rövid hajú, szemüveges, kifinomult modorú személy ült az asztalnál.
-Már vártam, Tom. Minden sikerült? - nem is várta meg a választ, hisz az úgyis csak pozitív lehetett. -A hölgy bizonyára részt kíván venni az összegzésen.-fordult Alvhoz. Tom felvonta a szemöldökét.
-Meg se kérdezi, kicsoda?
-Az információk gyorsabban áradnak minthogy maga leérjen a lifttel, barátom. -mosolygott az úr. -Most pedig vezesse Ms Brown-t a terembe. Mutassa meg neki, milyen hatékony is a munkánk.
-Undorító állat....-köpött ki Tom, amikor már a folyosón baktattak.
-Látszik, hogy nem szívleli.
-Minek is szeretném? Azért, mert a fő fejesek talpnyalója? Beképzelt, öntelt hólyag...Persze ez ne befolyásolja vleményét rólunk.-váltott hivatalosabb hangnemre.-hamarosan meggyőződhet, hogy mennyire is hatékonyak vagyunk. Be kell látnia, keresve se találhat jobbat.
Egy ideig némán baktattak.
-Csoda, hogy még mindig a helyén ül. -villant rá megint Alv mindent értő tekintete.
-Hát.. Igaz, ami igaz...- mosolyodott el mostmár Moore. Látszott, hogy kezd felengedni az alvilági ügynök szerepéből. -Tudja mit? Nem hiszem, hogy maga is azok közé tartozna, Ms Brown, szóval nem fogom nyalni a talpát, a szó szorosabb értelmében. Nekünk is vannak problémáink, dehát ezt ön is nagyon jól tapasztalja, ha hasonló körökben forog. Nem nyomom be a reklámszöveget. Levezetem normálisan azt a megbeszélést. - ezzel kinyitott a folyosó végén egy ajtót.
A terem hatszemélyes asztalokkal volt telerakva, három oszlopban. Mindegyiknél három-három ember ült, és mind egy irányba fordult. Előttük egy másik asztal állt, mögötte kivetítővel. A terem hátsó részén volt a bejárat. Itt Tom intett Alvnak, hogy üljön le, majd ő maga előre ment. A helyiség, ahonnan eddig beszélgetés zaja hallatszott ki, most folytott csendben várt. Tom le se ült az asztalhoz, egyszerűen jelentést kért. Három ember vágta vigyázba magát a három asztalsor elején, és sorban jelenteni kezdtek.
-Jelentem, a siklóval sikeresen földet értünk, létszám 18, elvesztett egységek száma hat. -Ezek aztán tényleg szűkösen lehettek, ha 18-an voltak.-gondolta Alv.
-A csomagok célba értek?
-Jelentem, leszállítottuk őket a megrendelésre. -Tehát a csomag a rab.
-Fegyver? Újoncok?
-Nem volt rá idő, uram. Be kellett várjuk az érkező csapatot.
-Leülhet. Te mit találtál, Cross?-ezúttal Alv felismerte, ez az ember ugyanazon a suhanón volt, mint ő. Tehát ez lehetett Tom saját csapata.
-Uram, két újonc. -Az két újonc felállt, hogy jelen vannak. -Öt embert vesztettünk.
-Milyen munka ez, emberek? Normálisak vagytok? Egy akcióban máris hét áldozat? Az még rendben, hogy tűzharcba kerül a csomagot szállító csapat, bár amatőr hiba. Mit mondtam, kiknek kel feltartóztatniuk az őrséget? Megmondtam, hogy a csapatod fele maradjon le! Elkéstél, így ha nincs nálad csomag, ott kellet volna hagynunk! Igaz, így is előbb értetek be, mint a gamma egység,amely egyenesen belerohant a tűzharcba! Örülj a szerencsédnek, Cross! Ha így folytatod, nem maradsz sokáig a csapatod élén! -Tom fintorgott dühében. Mikor lehiggadt, megkérdezte:
-A csomag?
-Célba ért, uram, de sebesült.
-Még egyszer hibázol, lelövetlek. Úgy látszik, nem tudja a társaság, hol a helye. Tehát most mint az óvodában, átvesszük, ki hol hibázott. Az utolsó jelentés ráér később is, úgyse várok tőle sokat. Tehát...-leoltotta a lámpákat. Magához vette az asztalán álló dossziét. Az asztala mögött lévő képernyőn felbukkant a rabszállító hajó pontos, térbeli tervrajza.- 15 óra 18 perc. Béta?
A középső padsorban álló Cross elkezdte:-a C2-ben tartórkodó kijelölt három egység a cellák feltörésére szánt robbantószert a későbbi tűzharcok vonalának megkerülésével szállítani kezdi a cellák felé. Gyülekezés az A25 folyosón. -úgy darálta, mintha ... nem, ő tényleg bemagolta.
-Gamma?-a jobb padsorban álló nőt most nézte meg először Alv. Igen, nő volt, semmi kétség.
-Észrevétlen gyülekezni kezdünk a parancsnoki híd előtt. A parancsnoki hídon tartózkodó emberünk vírust küld a számítógépbe, így a kamerák ezután állóképet mutatnak. Ez megakadályozza a csapatok lebukását.
-Helyes. 15óra 20 perc. Alfa egység?
-Tűzharcot kezdeményezünk a hangárban. A csapat létszáma 40 fő, ebből 15 a magányosan járőröző biztonságiakat intézi el a D szektorban. Ekkor veszett el az első biztosító, uram.-darálta az először felszólalt biztosító, aki a bal szélen állt.
-Helyes. -Tom rágyújtott egy szivarra.-Béta?
-Az alfa egység által okozott zűrzavart kihasználva elintézzük a cellák előtti őröket, négy-négy-négy egységet szánunk a folyosók biztosítására. A kijelölt három egység beérkezte szerint kirobbantjuk a cellák ajtaját. Megkezdjük a foglyok kiszabadítását, létszám 25 fő. Ekkor szólalt meg a riasztó.
-Gamma?
-Miután Moore parancsnok elhagyja a hidat, az összegyűlt gamma egység, létszáma ekkor 19 fő, kiiktatja a parancsnoki hídon tartózkodó személyzetet.
-Hmm... Vesztettetek valamit?
-A meglepetésszerű támadás miatt nem. A parancsnoki hídon tartózkodó személy ekkor csatlakozik a gamma egységhez, létszám 20 fő. A csapat elindul a B25 folyosó felé átvenni a kijelölt csomagot.
-Jó. Nagyon jó... 15óra 22 perc. Béta?
-Az egység kiszabadította a foglyokat, Elindul a C szektor felé.... A B9 folyosón különválik tőle 3 ember, mely a gamma csoportnak szállítja a kijelölt csomagot a B25 folyosóra.
-Gamma?
-Uram, A gamma csapat elveszt három embert egy rögtönzött tűzharcban a B25 folyosó felé.
-Tehát ezért nem értetek oda időben.
-Uram, a C6-C1 folyosón nyílt harc azért alakult ki, mert az ott járőröző csapat nem az általunk kiszámított útvonalon haladt a cellák felé. -A nő a kivetítőn lévő ábrára mutattott, hogy mi történt.-Azon a szaggatott vonalon kellett volna haladnia, de a narancssárgát választotta, ami keresztezte a mi útvonalunkat, a zöldet.
-Értem. -Tom megcsóválta a fejét. Pedig jól kidolgozták a szöktetést, és mégis... Úgy látszik, nemcsak ezeknek balfácánoknak a hibája volt a késés.
-15 óra 25 perckor értünk a megbeszélt helyre, uram.-folytatta a nő.-A csomagot átvettük....
-15 óra 25 perckor már rég útban kellett volna legyetek a suhanók felé!.... Ne térjünk el a témától. 15 óra 23 perc. Alfa?
-Uram, az alfa eddigre biztosította a menekülő csapatok útvonalát. A visszaérkezettek száma 10 fő volt. Az alfa egység, létszáma 35 fő, kijelölt 20 embere a Béta csapat felé indul átvenni a csomagot. 15 óra 25 perckor értek oda.
-Béta egység?
-15 óra 23 perckor 5 ember válik le az egységtől és az első számú csomagot a C15 szektorba szállítja. A megbeszélés szerint értek oda 27 perckor és 29 perckor a suhanóban voltak, Így az alfa csapat csomagját sértetlenül leszállíthatták.
-Uram, a hangárban 15 fő maradt, mert felszálltak a nélkülözhető emberek.
-Értem....-Tom szigorú pillantást vetett a társaságra. -És a gamma? Hol maradt?
A nő gyorsan mondani kezdte. -Jelentem, a csomagot átvettük, de beleütköztünk egy újabb ellenséges csoportba. Elintéztük őket, ám sok időt vesztettünk. Egyetlen embert vesztettünk. -mintegy mentségképpen mondta az utolsót mondatot.
-És hol marad a terv, emberek?-fakadt ki Tom. -Úgy csináltok, mintha soha életetekben nem szöktettetek volna! Ennyire hülyék vagytok?-rondán elkáromkodta magát. Mindig ilyen durván torkollta le a véleménye szerint "sikertelen akciókat". Sikeresek voltak, persze, de számára nem eléggé jók. (Eltitkolt, de nyílvánvaló) szándéka szerint legalábbis nem eléggé, hogy Tomot felsőbb körökbe emeljék. Erőt vett magán és folytatta a megbeszélést.
-Na jó, mondják tovább! Tudom, ennyi csúszással már úgyse tudják a primitív fejükben kiszámolni az időpontokat, de mondják meg legalább a jelenlévő megfigyelőnknek, hogy mi történt! -a fejek Alv felé fordultak. Néhol zavar, meglepettség, máshol kétkedés vagy félelem tükröződött.
-A béta egység nem tudott a kijelölt útvonalon haladni, mert lezárták az ajtókat. Kerülőutat kellet választanunk, ahol már vártak ránk.
-Feltételezem, itt sikerült tűzharcba keverednie a csomagnak, ugye?! -dobta oda Tom. Crossnak gyöngyözött a homloka.-Felteszem, ésszerűbb lett volna, ha néhány emberrel leszállíttatod a csomagot egy másik úton, de ez nem jut eszedbe.-Tom megvetően nézett rá.-Bolond vagy és az is maradsz. Veszteség?
-3 fő....
-Értem.... Gamma?
-Jelentem, mi is ugyanabba a csapdába estünk. Valakinek sikerült aktiválnia az ajtózáró programokat, amire nem számítottunk a vírus miatt. Az egyetlen útvonal, amerre kitörhettünk, a harc felé vezetett. Meglepetésszerűen támadtunk, így sikerült a béta csoport egy részének sikerült kimenekülnie, viszont mi ragadtunk benn.
-Ezután-vette át a szót a férfi,- kis idővel a gamma és a neki segítő béta csapattagok is követtek minket. Sajnos 2-2 embert elvesztettünk.
-Értem. És ha jól tudom, felszállás közben mégegy embert az alfa is. Na jó.... -Tom sóhajtott. E "rakás szerencsétlenség" miatt pillanatnyilag nem vár rá fényes karrier, gondolta. 18 főnyi veszteség. Ilyen rossz akciót rég vezetett.
Tom ugyanis biztosító körökben híres volt pontos és hibátlan bevetéseiről. Törtetései a vezető szerepekre nyilvánvalóak és sikeresek voltak. Könnyen számolt le esetleges vetélytársaival, míg nem lehetett semmit se rábizonyítani-az összes gyanusítás hiteltelen volt. Elnyomta a csikket, majd a gamma csoportot vezető nőhöz fordult:
-Létszám?
-13 fő. -Tom nem szentelt több figyelmet a nőnek, akiről látszott hogy még mondani akar valamit. Lapozgatni kezdett a kezében lévő dossziéban. A nő habozott.
-Uram....
-Mit akar még? -dörrent rá Tom, de fel se emelte a tekintetét.
-Uram... Egy újonc csatlakozott a csapathoz. -Tom gúnyosan mosolygott magában. Na persze... A nő intett az újoncnak, hogy álljon fel. Tom ügyet se vetett rá - nem úgy, mint a terem végében ülő Alv.
Dvergr volt az.
|